Mindenkitől elnézést kérek a tegnapi posztért. Jó sablonos és lapos lett. Mentségemre legyen szólva tegnap még az induló dizájnt csiszolgattam, mert bár a blog.hu sablonjai tetszetősek, azért mégsem járja, hogy ne legyen valami egyedi arca a dolognak. Talán azzal kezdhetnénk hogy mi a fenét keresek én Németországban. Sajnos ezt nem tudom politika mentesen vázolni, mivel vastagon benne volt a keze a politikának az indulásban. 2011-ben egy korábbi munkatársammal vágtunk neki egy Müncheni próbamunkának. Én is és ő is rendelkezett korábban megfelelő egzisztenciával, azonban az újonnan hatalomra került párt jelentősen átrendezte az informatikai piac erőviszonyait. Ennek következtében a korábbi munkahelyünk mélyrepülésbe kezdett aztán mi is. Dióhéjban. Ez a "próbamunka"nem éppen a szakmánkba vágott de mint a legtöbben nem nagyon gondolkoztunk. Valójában ezalatt az egy hónap alatt akartuk megnézni, hogy hova is érkeznénk később. Milyen az ország, tudnánk-e itt élni és így tovább. 2012-ben még folytattam a felkészülést a kivándorlásra, de a magyarországi helyzet és elhelyezkedési lehetőségek miatt nem is volt kérdés, hogy nincs más megoldás. Egy rövid kalandozás más szakmában megalázó fizetésért aztán egy még rövidebb a korábbi területemen a szokásos idióta cégstruktúrával szintén vicces, díjazással után 2013. február 11.-én reggel 7-óra körül elindult a vonat Budapest Keleti pályaudvaráról München Hauptbahnhof felé. Nem mondhatnám, hogy katartikus élmény volt. Nyilván mindenki másként éli meg. Bennem várakozás, félelem,düh keveredett. Az első kettőt nem kell különösebben magyaráznom. A düh amiatt volt bennem, hogy én igazából nem is akartam eljönni,de nyilván felélt tartalékokkal kilátások nélkül muszáj volt megoldást találni. Ha bűnözni nem akarsz, akkor marad a távozás, bár nem vagyok benne biztos, hogy erre mondják "angolosan távozni". Itt szeretnék visszautalni a korábban említett politikára. Mivel sok embernek a környezetemben a kormányváltással és a bevezetett gazdaságpolitikai "reformokkal" vagy azok következményeiként kezdődtek a problémái. Egyértelműen és szinte azonnal a saját bőrünkön éreztük egy-egy döntés következményeit. Szóval eljöttem és már nem utalok haza, mivel szerencsésen magam után költöztettem a családot több mint egy évvel ezelőtt. Olvasom a híreket és talán szörnyülködöm is, de már nem idegesít az agyvérzés határáig a hülye döntések, a korrupció, és a nyílt lopás látványa. Én mindenkit arra bátorítok, hogy ha el akar jönni tegye meg. Nem veszíthet vele. Itt a stressz is sokkal másabb, mint Magyarországon. És akik úgy gondolják, hogy ezért vagy azért (kifogások vagy valós indokok miatt), nem vágnak neki azoknak kínál a blog meglepetéseket és remélhetőleg hasznos információkat is. Amivel talán segítek eloszlatni azokat a téveszméket és alapvetően sokszor hibás állításokat, amivel a hivatalos média próbálja elrettenteni az embereket az indulástól.