Elnézve a tegnapi Magyarországi ünnepi események összefoglalóit, azt kell mondjam nem döntöttem rosszul. Visszatekintve akár csak 15 éves távlatra egy sokkal élhetőbb ország képére emlékszem. Persze a politikusok bizonyos fajtája lop és sajnos magyarországon ez a fajtájuk a jellemző, de mégis valahogy élhetőbb nyugodtabb volt az élet akkoriban. És ami nagyon fontos, hogy még volt remény hogy egyszer talán...talán jobb lesz ha nem is nekem de talán a fiamnak. Aztán.....aztán én is feladtam. Sosem voltam könnyű helyzetben, nem volt drága autóm vagy jól fizető csókos állásom de azért valahogy mindig elboldogultam. Persze belenyúltam én is néha a darázsfészekbe, amikor olyan cégnél vállaltam munkát ahol aztán valami teljesen más lett volna a cél, de ekkor sem pánikoltam. Jeleztem hogy nem erről szólt a megállapodás és váltottam vagy csak szimplán eljöttem. Magyarország egy ilyen hely. Akinek nincsenek jó kapcsolatai a megfelelő helyen abból nem lesz 8 általánossal Bank Igazgató igaz Diplomával sem. Szóval gyorsan megtanultam küzdeni. De van azért az a pont amikor azt mondod elég. Én is belefáradtam az állandó próbálkozásba, hogy hiába minden nem fogjuk tudni megvalósítani az ötleteinket és nem fogunk tudni előre lépni. Mert nem ismertük azt akinek az "aranyórát"kellett volna adnunk. Aztán berrobbant az életünkbe Unortodox Tündérország Gyorsnaszádja és a mi még nem elég stabil egzisztenciánknak ütközött. A felépítéshez szükséges időnek kb. a tizede alatt süllyedt el minden. Korábban kellett volna eljönni amikor még talán egy picit nagyobb anyagi háttérrel rendelkeztem. Késő bánat tartja a mondás. Így sajnos 270 euroval és egy korábban megvett vonatjeggyel indultam neki a hátam mögött hagyva a családot és a korábbi reményeket. A többi ahogyan a párom mondja már történelem. Már közel 2 éve újra együtt a család és azt kell mondjam jó ilyen biztos távolból szemlélni a Magyarországi politika egyre gyorsuló örvényét ami lassan magával ránt és elpusztít mindent és mindenkit. Talán újra egy Monarchia menthetné meg az országot legalábbis gazdasági értelemben. Mert a mostani Orbán hívőket egy ilyen konstrukció biztosan csak tovább tüzelné. Elnézve a magyar állami média tudósításait(szigorúan csak interneten és csak ritkán a valamiért kirívó tartalmakat)olyan mint ha nem is ugyanazon a bolygón élnénk. Tévedés ne essék nem gondolom, hogy a Migráns kérdés itt nem okoz problémát. Természetesen, mind a társadalmat, mind a szociális ellátó rendszert megterheli. De mivel személyesen ismerek a menekültek közül 20-30 embert akik elég vegyes országokból érkeztek nem tudom megerősíteni a Fidesz kormány által sulykolt marhaságokat. De nyilván ez számukra nem is érdekes. Ahogy eddig is számukra csak a saját életük, hatalmuk volt a fontos. Nem számítunk mi kivándorlók, illetve csak annyiban, hogy lehetőleg legyünk minél távolabb, és ha keserűek vagyunk, vagy miattuk jöttünk el akkor csak veszélyforrást lát bennünk. Sőt talán még ideális is ez az állapot bármit lehet mondani tenni mert nem lesz aki megcáfolja, vagy ellenáljon. Aki meg már nem hiszi el a cukormázzal leöntött meséket és lelép az jól is teszi mert nyilván a "könnyebb utat választva, csak kalandozik, ha meg nem akkor hazaáruló". Nem akartam ennyire sarkítani ahogyan én látom és már nem is zavar ami magyarországon történik. Elszomorít, hogy egy valaha jobb sorsra érdemes országból mára mi lett. Persze erre fogják mondani,a fidesz hívei "hogy ha elmentél senkinek sem fogsz hiányozni, maradj ott ahol vagy, stb.."ami akár igaz is lehetne. De sajnos nem igaz. Személy szerint én talán tényleg nem fogok hiányozni, de a többi gondolkodó honfitársam aki eljött, aztán hozta a családot biztosan. Talán nem is mi középkorúak hanem a mi gyermekeink akik ha lett volna valós lehetőség és tényleg jó oktatás, akkor ott éltek és dolgoztak volna és fizették volna az adót,stb.. Mivel sokunknak már nincs ott lakcíme ás egyáltalán semmi. Már nem utalunk haza és valószínűleg egyre kevesebben fognak ezzel élni. Szimpla matematika. Ha csak 2 keresős 1 gyemekes családdal számolunk ahol apu jött előbb és feltételezzük, hogy a statisztikai hivatal is jól számolt, akkor a korábbi 4-500 ezer ember idővel 1,2-1,5 millió potenciális kivándorló. Persze ez egy durva átlag ami nem számolt az esetlegesen hazaköltözőkkel és az 1-nél több gyermekes családokkal. De ha ez valamikor a jövőben bekövetkezik, akkor is csak a vállukat fogják megrándítani a politikusok? Vagy számukra az lenne az ideális állapot, ha a potenciális ellenzék szépen elvándorolna? Nem is füstölgök tovább mert végül is majdnem mindegy "egy fecske nem csinál nyarat". Minden esetre bődületes, hogy már 3-400 Km-re Budapesttől szinte tapintani lehet azt a feszültség burkot ami az ország fölé borul. Lehet hogy ezt csak én képzelem be magamnak, de az biztos, hogy amióta eljöttem onnan a század része nem ér annak a stressznek ami magyarországon ért nap mint nap. Soha ne mond hogy soha ezt én is szeretném betartani. De egyetlen kívánságom van. A Jó Isten óvjon meg engem és a családomat attól, hogy nekem mégegyszer életvitelszerűen kelljen abban az országban élnem. Amikor néztem az index videóját arról ma srácról akit a sípolás miatt vertek meg ez az érzés durván hatványozódott. Talán ha később változik a helyzet akkor megváltozik bennem ez a háborús pszichózis de ahhoz tényleg változnia kell sokmindennek magyarországon és a most Orbánért verekedők fejében. Bízom benne hogy 25-30 év elég lesz.  

Mivel az utóbbi időben nemigen volt az írásra időm, ez pedig erodálta az eredeti célomat a napi információk megosztásával, ezért úgy gondolom inkább a hétköznapi élet témáival fogok foglalkozni. Ez a személyes élményeken leírásán és képeken, esetleg videókon keresztül próbálja bemutatni a hétköznapi életet németországban. Kérésre természetesen kitérek olyan témákra amelyek sokakat érdekelhetnek.

Szóval ezek a hírek azért elég durvák. Más országban már elzavarták volna a f...ba. Unortodoxia urának a nevére kattintva egy csodálatos történet nyílik. Viel Spaß! Matolcsy György

Mindenkitől elnézést kérek a tegnapi posztért. Jó sablonos és lapos lett. Mentségemre legyen szólva tegnap még az induló dizájnt csiszolgattam, mert bár a blog.hu sablonjai tetszetősek, azért mégsem járja, hogy ne legyen valami egyedi arca a dolognak. Talán azzal kezdhetnénk hogy mi a fenét keresek én Németországban. Sajnos ezt nem tudom politika mentesen vázolni, mivel vastagon benne volt a keze a politikának az indulásban. 2011-ben egy korábbi munkatársammal vágtunk neki egy Müncheni próbamunkának. Én is és ő is rendelkezett korábban megfelelő egzisztenciával, azonban az újonnan hatalomra került párt jelentősen átrendezte az informatikai piac erőviszonyait. Ennek következtében a korábbi munkahelyünk mélyrepülésbe kezdett aztán mi is. Dióhéjban. Ez a "próbamunka"nem éppen a szakmánkba vágott de mint a legtöbben nem nagyon gondolkoztunk. Valójában ezalatt az egy hónap alatt akartuk megnézni, hogy hova is érkeznénk később. Milyen az ország, tudnánk-e itt élni és így tovább. 2012-ben még folytattam a felkészülést a kivándorlásra, de a magyarországi helyzet és elhelyezkedési lehetőségek miatt nem is volt kérdés, hogy nincs más megoldás. Egy rövid kalandozás más szakmában megalázó fizetésért aztán egy még rövidebb a korábbi területemen a szokásos idióta cégstruktúrával szintén vicces, díjazással után 2013. február 11.-én reggel 7-óra körül elindult a vonat Budapest Keleti pályaudvaráról München Hauptbahnhof felé. Nem mondhatnám, hogy katartikus élmény volt. Nyilván mindenki másként éli meg. Bennem várakozás, félelem,düh keveredett. Az első kettőt nem kell különösebben magyaráznom. A düh amiatt volt bennem, hogy én igazából nem is akartam eljönni,de nyilván felélt tartalékokkal kilátások nélkül muszáj volt megoldást találni. Ha bűnözni nem akarsz, akkor marad a távozás, bár nem vagyok benne biztos, hogy erre mondják "angolosan távozni". Itt szeretnék visszautalni a korábban említett politikára. Mivel sok embernek a környezetemben a kormányváltással és a bevezetett gazdaságpolitikai "reformokkal" vagy azok következményeiként kezdődtek a problémái. Egyértelműen és szinte azonnal a saját bőrünkön éreztük egy-egy döntés következményeit. Szóval eljöttem és már nem utalok haza, mivel szerencsésen magam után költöztettem a családot több mint egy évvel ezelőtt. Olvasom a híreket és talán szörnyülködöm is, de már nem idegesít az agyvérzés határáig a hülye döntések, a korrupció, és a nyílt lopás látványa. Én mindenkit arra bátorítok, hogy ha el akar jönni tegye meg. Nem veszíthet vele. Itt a stressz is sokkal másabb, mint Magyarországon. És akik úgy gondolják, hogy ezért vagy azért (kifogások vagy valós indokok miatt), nem vágnak neki azoknak kínál a blog meglepetéseket és remélhetőleg hasznos információkat is. Amivel talán segítek eloszlatni azokat a téveszméket és alapvetően sokszor hibás állításokat, amivel a hivatalos média próbálja elrettenteni az embereket az indulástól. 

Mivel Vasárnap van szerencsére itt a pihenésről szól ez a nap. Ide is megérkezett a hidegfront szóval nálunk is elég hűvös van (5 Fok). Amit egy kis apró szemű jégeső súlyosbított kárt nem okozva semmiben.